3.Fejezet
Az újratalálkozás és egy... VALLOMÁS?!
- Már 6 nap telt el mióta Hiroto elment...-kíváncsi vagyok mit akart mondani...A nagyiék elmentek vásárolni én meg egyedül vagyok itthon.Ding...Dong...
- Vajon ki lehet az ilyenkor?- lementem megnézni, ki csöngetett és amikor kinyitottam az ajtót...
HIROTO!! Hogy kerülsz ide?
- Szia Kilari visszajöttem!
- Gyere be!- majd fölmentünk a szobámba beszélgetni.
- Megnyertem a versenyt és azonnal ide jöttem.
- De miért?- néztem rá értetlenül.
- Mondtam nem? Szeretnék neked mondani valamit.- mikor ezt kimondta teljesen elpirult.- Kilari én...
- Várj!Először nekem kell mondanom valamit.
- J-Jó.- teljesen összezavarodott.
- Szeretlek Hiroto!- erre rák vörös lettem. El sem hiszem, hogy kimondtam!- De te mindig azt akartad, hogy szerelmet valljak Seijinek. Ettől mindig elszomorodtam.
- De hiszen te Seijit szereted nem? Ezért mondtam azt mindig, de nem gondoltam, hogy ennyire bánt téged.
- Először úgy volt. Mindig te voltál a gonosz srác, de ahogy több időt töltöttünk el.. te mindig segítettél és olyan kedves voltál velem.
- Kilari...
- Emlékszel amikor a fotósok elöl menekültünk és a tengerparton kötöttünk ki? Akkor jöttem rá hogyan is érzek igazából...
Még valami! A Koi Hanabi...azt neked írtam. Egy kicsit össze vagyok zavarodva. Te hogyan érzel irántam? - mikor ezt megkérdeztem Hiroto arca teljesen vörös lett.
- Kilari én...én is szeretlek!- mondta miközben az arca a felrobbanás szélén árt.
- Hiroto...- na erre nem számítottam.- Egyébként mit akartál mondani?
- Az igazság az, hogy ezt akartam elmondani. Azt, hogy szeretlek.
- Tényleg?
- Igen.
- Egyszer azt mondtad nekem, hogy tartsam meg az első csókom a szerelmemnek.- majd közelebb hajoltam és megcsókolt.
- Nem köszönted meg nekem akkor, hogy nem csókoltalak meg? Pedig a végén még is csak az enyém lett az első.- mosolyodott el.
- De. A végén mégsem bántam meg azt, hogy a szerelmemtől kaptam meg.
- Tényleg és ki az?- vigyorgott rám.
- Gonosz vagy!- majd mindketten elkezdtünk nevetni. Tudtam, hogy ezt akarja hallani.
- Menjünk mondjuk el a többieknek.
- Miért?
- Azért, mert én nem tudom titokban tartani a barátnőmet.
- Barátnőt?- pirultam el.
- Igen. Téged.- Hiroto is elpirult.
- Akkor most menjünk mer ha a nagyiék haza....
- Kilari megjöttünk!- hallatszódott a földszintről.
