6. Fejezet
A nem várt fordulat. Akai ismét lecsap.
- Jó reggelt! - köszöntünk másnap a forgatás helyszínéhez érve.- Jó reggelt!....EEEH?! - ez volt mindenki reakciója mikor meglátott minket kézen fogva másnap.
- Mi a baj srácok? - nézett rájuk Hiroto kíváncsian.
- Ti....együtt...kézen fogva. Ez furcsa. - jelentette ki egy kisebb mosollyal a szája szélén Komoi kisasszony.
- Miért? Hiszen együtt járunk. - mondta elpirulva.
- Ezt még meg kell szoknunk. - nevették el magukat.
- Látom mindenki megérkezett. Akkor kezdhetjük? - szólt Takada úr.
- Igen!
A forgatás után....
- Hiroto, beszélhetnénk egy percre? - kérdezte Akai.
- Igen. Mindjárt jövök. - ezzel megölelt és elment.
..................................................................
" Hiroto szemszöge"
- Mit akarsz? - ez volt az első kérdésem, mikor egyedül maradtunk.
- Úgy látszik, hogy Kilari nem értette meg, ezért téged kell figyelmeztetnem. - majd egy gonosz vigyorral felém fordult. - Tűnjetek el egymás közeléből, ha nem.....Kilarit váratlan baleset érheti. Remélem megértetted!
- Te kis.... - nem hiszem el, hogy ez a kis fruska megfenyegetett.
- Akkor menjünk! - mosolygott rám kedvesen. Ettől kirázott a hideg.
- Ezt nem fogja megúszni. - mérgelődtem, miközben lassan visszasétáltam Kilarihoz.
.................................................................
" Kilari szemszöge"
- Mi baj Hiroto? - kérdeztem aggódva amint visszaért.
- Engem is megfenyegetett és azt mondta ha nem fogadunk szót bajod eshet.
- Oh. Csak ennyi. Amíg veled nem történik semmi, addig nem aggódok. - ez egy kicsit megnyugtatott.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondod! Ez igen is egy hatalmas gond! - rivallott rám rák vörös arccal.
- Hiroto.... - majd éreztem, ahogy a könnyek végig folytak az arcomon.
- Kilari, mi a baj? - nézett rám aggódóan.
- Sajnálom.... Sajnálom.....
- De mit?
- Annyi gondod van miattam. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
- Emiatt nem kell aggódnod. - mosolygott rám miközben letörölte a könnyeimet. - az csak természetes, hogy aggódom hiszen te vagy a legfontosabb ember az életemben. - ezt kimondva teljesen elvörösödött.
- Ez igaz? - kérdeztem kissé elpirulva.
- Persze. Menjünk vissza.
- Jó!
A többiekhez visszatérve......
- Akkor mi megyünk főnök! - köszöntünk el Hirotoval.
- Rendben. Akkor holnap ugyanitt.
- Értettük. Viszlát! - majd hazamentünk.
A házunk előtt......
- Nem kéne elmondanunk?
- Mit? - kérdeztem.
- Azt, hogy járunk.
- Nem vagyok benne biztos. Nem tudom, hogy fogadnák.
- Nem számít, hiszen szeretlek.
- Akkor menjünk!
Jelentettem be majd beléptem az ajtón és köszöntem.
