11.Fejezet
Irány a terv 2. fele. Még van remény!
Seiji szemszöge..................
Remélem Kilari jól halad.
- Mi a baj Seiji? - kérdezte tőlem Akai miután befejeztük a munkát.
- Semmi, csak azon gondolkoztam, el tudnál - e velem jönni valahová?
- Hova?
- Az maradjon titok amíg oda nem érünk. - mondtam mosolyogva.
- Jó... - valamiért elpirult. " Vajon miért? "
15 perccel később....
- Itt vagyunk.
- Hova hoztál?
- Itt lesz ma Kilarinak munkája
- Kila..rié..? - a neve hallatára teljesen elszomorodott.
- Tudom, hogy nem vagy túl jóban vele, de kérlek hallgasd végig a dalát!
- Re-rendben.
Kilari szemszöge................
- Várj itt Hiroto! - majd elszaladtam átöltözni. Ehhez a dalhoz különleges ruha kell. Mikor elkészültem azonnal visszasiettem Hirotohoz. - Kész vagyok, na milyen?
- Nagyon aranyos vagy. - erre pirult.
- Akkor én megyek!
- Mindent bele Kilari!
Seiji szemszöge..................
- Figyelj, kezdődik!
- Még egy Utolsó kérdés!
- Mi az?
- Miért hoztál ide?
- Szeretném, ha megértenéd Kilari érzéseit.
- Az érzéseit?
- Ha meghallgatod biztos megérted...
.............................................................
Most pedig jöjjön Tsukishima Kilari, aki egy új dallal készült mára!
.............................................................
Kilari szemszöge..................
Mikor felértem a színpadra, minden érzésemet összeszedve énekelni kezdtem.
Hiányzol! ( I Miss You! )
Mikor először beszéltünk, az a kis szó “Köszönöm”
Azt gondoltam,hogy az idő amikor egymást néztük örökké folytatódik.
Ha még egyszer találkozhatnánk, bármiről beszélhetnék
A tenyerünkből, a mosoly túlárad.
Hiányzol.Szinte nem is tudom szavakba önteni.
Ez visszhangzik a szívem legmélyéről.
Utolsó nap Oh Utolsó álom; Ha a reggel eljön az örökkévaló szívdobbanásokra
A város újra mozgásba lendül.
A visszaút mindig eltűnt, míg meg nem ráztad a kezem
A kép nosztalgikus, mint ha megszűnne az esti ragyogásban
Arra az időre, emlékszem a melegségre mikor egymás kezét fogtuk,
És most, a szomorúság a szívemben gyötrelmes!
Hiányzol. Még mindig szeretettel tükröződöm vissza
Azokban az őszinte szemeidben?
Utolsó nap Oh Utolsó álom; És te messzire mész
Hallod a hangot ami hozzád szól?
A ragyogó csillagok gyönyörűek, nem? A kívánságom a csillagos égbolthoz szegezem
Hiányzol.Szinte nem is tudom szavakba önteni.
Ez víz hangzik a szívem legmélyéről.
Utolsó nap Oh Utolsó álom; Mondva az örökkévaló szívdobbanásoknak
Az a reggel kezdődik.
Hiányzol. Még mindig szeretettel tükröződöm vissza
Azokban az őszinte szemeidben?
Utolsó nap Oh Utolsó álom; Messzire mész
Ez a hang továbbra is hozzád szól.
.................................................................
Seiji szemszöge.........
- Kilari... - ekkor Akai sírni kezdett.
- Mi a baj?
- Nem tudtam, hogy ennyire szereti Hirotot... Szörnyű dolgot tettem...
- Sajnálom Akai...
- Se-Seiji...Köszönöm... - gondolkodás nélkül megöleltem.
- Gyere, menjünk oda Kilariékhoz.
- Rendben.
Mikor odaértünk Kilari és Hiroto éppen beszélgettek.
- Hiroto miért van itt?
- A közelben volt munkája, szerintem Komoi kisasszony hozta ide. Menjünk oda.
- Várj! - a kezemet megfogva visszarántott. - Nézd!
...........................................................
Kilari szemszöge.........
- Kilari! - majd megölelt.
- Hi-Hiroto! Mit csinálsz? Neked már Akai a barátnőd!
- Miről beszélsz? Mikor visszajöttem New Yorkból már mondtam,nem?
- Az emlékeid... Hiroto! Végre emlékszel rám! Úgy örülök!
Remélem Kilari jól halad.
- Mi a baj Seiji? - kérdezte tőlem Akai miután befejeztük a munkát.
- Semmi, csak azon gondolkoztam, el tudnál - e velem jönni valahová?
- Hova?
- Az maradjon titok amíg oda nem érünk. - mondtam mosolyogva.
- Jó... - valamiért elpirult. " Vajon miért? "
15 perccel később....
- Itt vagyunk.
- Hova hoztál?
- Itt lesz ma Kilarinak munkája
- Kila..rié..? - a neve hallatára teljesen elszomorodott.
- Tudom, hogy nem vagy túl jóban vele, de kérlek hallgasd végig a dalát!
- Re-rendben.
Kilari szemszöge................
- Várj itt Hiroto! - majd elszaladtam átöltözni. Ehhez a dalhoz különleges ruha kell. Mikor elkészültem azonnal visszasiettem Hirotohoz. - Kész vagyok, na milyen?
- Nagyon aranyos vagy. - erre pirult.
- Akkor én megyek!
- Mindent bele Kilari!
Seiji szemszöge..................
- Figyelj, kezdődik!
- Még egy Utolsó kérdés!
- Mi az?
- Miért hoztál ide?
- Szeretném, ha megértenéd Kilari érzéseit.
- Az érzéseit?
- Ha meghallgatod biztos megérted...
.............................................................
Most pedig jöjjön Tsukishima Kilari, aki egy új dallal készült mára!
.............................................................
Kilari szemszöge..................
Mikor felértem a színpadra, minden érzésemet összeszedve énekelni kezdtem.
Hiányzol! ( I Miss You! )
Mikor először beszéltünk, az a kis szó “Köszönöm”
Azt gondoltam,hogy az idő amikor egymást néztük örökké folytatódik.
Ha még egyszer találkozhatnánk, bármiről beszélhetnék
A tenyerünkből, a mosoly túlárad.
Hiányzol.Szinte nem is tudom szavakba önteni.
Ez visszhangzik a szívem legmélyéről.
Utolsó nap Oh Utolsó álom; Ha a reggel eljön az örökkévaló szívdobbanásokra
A város újra mozgásba lendül.
A visszaút mindig eltűnt, míg meg nem ráztad a kezem
A kép nosztalgikus, mint ha megszűnne az esti ragyogásban
Arra az időre, emlékszem a melegségre mikor egymás kezét fogtuk,
És most, a szomorúság a szívemben gyötrelmes!
Hiányzol. Még mindig szeretettel tükröződöm vissza
Azokban az őszinte szemeidben?
Utolsó nap Oh Utolsó álom; És te messzire mész
Hallod a hangot ami hozzád szól?
A ragyogó csillagok gyönyörűek, nem? A kívánságom a csillagos égbolthoz szegezem
Hiányzol.Szinte nem is tudom szavakba önteni.
Ez víz hangzik a szívem legmélyéről.
Utolsó nap Oh Utolsó álom; Mondva az örökkévaló szívdobbanásoknak
Az a reggel kezdődik.
Hiányzol. Még mindig szeretettel tükröződöm vissza
Azokban az őszinte szemeidben?
Utolsó nap Oh Utolsó álom; Messzire mész
Ez a hang továbbra is hozzád szól.
.................................................................
Seiji szemszöge.........
- Kilari... - ekkor Akai sírni kezdett.
- Mi a baj?
- Nem tudtam, hogy ennyire szereti Hirotot... Szörnyű dolgot tettem...
- Sajnálom Akai...
- Se-Seiji...Köszönöm... - gondolkodás nélkül megöleltem.
- Gyere, menjünk oda Kilariékhoz.
- Rendben.
Mikor odaértünk Kilari és Hiroto éppen beszélgettek.
- Hiroto miért van itt?
- A közelben volt munkája, szerintem Komoi kisasszony hozta ide. Menjünk oda.
- Várj! - a kezemet megfogva visszarántott. - Nézd!
...........................................................
Kilari szemszöge.........
- Kilari! - majd megölelt.
- Hi-Hiroto! Mit csinálsz? Neked már Akai a barátnőd!
- Miről beszélsz? Mikor visszajöttem New Yorkból már mondtam,nem?
- Az emlékeid... Hiroto! Végre emlékszel rám! Úgy örülök!
Majd a nyakába borultam és csak sírtam. Végre újra együtt vagyunk.
