7. Fejezet
Fény derül az igazságra. A boldogság és egy szörnyű baleset
- Hazaértem!- Szia Kilari! - üdvözöltek majd kérdően néztek rám.
- Jó estét! - köszönt Hiroto.
- Hiro! - ez volt a várt reakció nagyitól.
- Kilari, megmagyaráznád ezt, kérlek?
- Hát, papa az az igazság...., hogy járunk.
- Hogy mi???!!!! - jajj nekem.
- Az én Hirom...
- Az én Kilarim... - mindketten elájultak. Ebből mi lesz?
15 perc múlva.....
Papa felkelt és odasétált Hirotohoz és megkérdezte...
- Ez igaz?
- Igen. - mondta komolyan.
- Tényleg szereted? - erre én is meglepődtem.
- Persze. Még az életemet is odaadnám érte. - ez olyan édes....
- Akkor sok boldogságot és meg ne sirasd!
- Köszönöm papa! - majd odaugrottam és megöleltem.
Ezután kikísértem Hirotot.....
- Jó éjt Kilari! Holnap reggel találkozunk.
- Jó éjszakát Hiroto! Szeretlek! - mondtam elpirulva mire az arca rák vörös lett.
Másnap munka után Hirotoval sétáltunk hazafelé, mikor eszembe jutott, hogy ott felejtettem valamit. Gyorsan elszaladtam érte, de mikor vissza értem épp egy idős nénit kísért át. Amikor meglátott elkezdett felém sétálni, de a lámpa pirosra váltott és...és... egy kamion elütötte.
- HIROTO!!! - kiáltottam miközben felé rohantam.
- Hiroto!Hiroto!
- Kilari...szeretlek. - majd elvesztette az eszméletét.
- Hiroto...HIROTO!!! - sikítottam ahogy a torkomon kifért.
Pár percen belül megérkeztek a mentők...
