8. Fejezet
Elveszített érzések
Azonnal hívtam Komoi kisasszonyt és elmeséltem mindent az autóban.
- Hiroto... - nem bírtam tovább.
- Minden rendben lesz, Kilari. Nem lesz semmi baja. - próbált vigasztalni Komoi kisasszony.
- Hiroto....
Mikor odaértünk már mindenki ott volt: Seiji, főnök, Hiroto családja, és még egy ember...Akai.
- Kilari! Hallottuk Komoitól, hogy mi történt.
- Sajnálom...! Az egész az én hibám....
- Ez nem igaz Kilari. - mondta Hiroto anyukája.
- Igaza van....
- Dehogynem! Ha te nem lennél ez sose történik meg! - esett nekem Akai a könnyeivel küzdve.
- Elég legyen ebből! Ez nem Kilari hibája! - életemben először hallottam Seijit, hogy felemeli a hangját. - Ez nem a te hibád. - próbált vigasztalni.
- Sajnálom, csak annyira aggódom.... - majd megölelte Seijit és rajta sírt.
Ezt látva egy kicsit megsajnáltam.
Ezt látva egy kicsit megsajnáltam.
- Kérem jöjjenek! - szólalt meg egy ismeretlen hang.
- Rendben. - majd mind bementünk a kórterembe.
- Hiroto...
- Nézzétek! Ébredezik. - mondta vidáman főnök.
- Hiroto! - kiáltott fel Akai örvendezve.
- Hiroto, jól vagy? - néztem rá aggódva.
- Kilari, Akai miért vagytok itt?
- Természetesen miattad. Hiszen elütött egy kamion.
- Hiroto! - odaugrottam és megöleltem.
- Kilari mit csinálsz?
- Én - én úgy aggódtam!
- Miért hiszen csak barátok vagyunk. - majd odasúgta. - inkább sietned kéne és szerelmet vallanod Seijinek.
- Hogy mondhatod ezt? Hiszen Kilari a te.....
- Hiroto!
- Mit művelsz Akai?
- Hát nem emlékszel ki vagyok?
- Természetesen de. Te Sanoji Akai vagy, egy újonc sztár aki együtt szerepel velünk egy filmben.
- Kimennétek egy kicsit? Szeretnék egy kicsit beszélgetni négy szemközt. - megkezdte a támadást.
- Jó..... - ezzel mindenki kiment....még én is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése